Mizofónia – miért tud egy rágás, szipogás vagy kattogás szinte elviselhetetlennek tűnni egyes emberek számára?

Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy egy hang nagyon zavarta: kréta a táblán, csöpögő csap, hangos szürcsölés. A mizofónia ennél több. Ilyenkor bizonyos hétköznapi hangok nem pusztán kellemetlenek, hanem szinte azonnal erős testi és érzelmi reakciót váltanak ki. Az érintett gyakran maga is tudja, hogy „túl nagy” a reakció, mégsem tudja egyszerűen akarattal leállítani. A mai kutatások alapján a mizofónia egy csökkent tolerancia meghatározott hangokkal és a hozzájuk kapcsolódó ingerekkel szemben, és ez az állapot jelentős szenvedést vagy működési nehézséget is okozhat.

A leggyakoribb kiváltó ingerek az evéshez, rágáshoz, nyeléshez, szipogáshoz, köhécseléshez vagy erősebb légzéshez kapcsolódnak. De nem csak ezek számítanak: egyeseknél a toll kattogása, a köröm kopogása, a billentyűzet ritmusa vagy akár egy ismétlődő mozdulat is trigger lehet. Sok embernél a reakció első hulláma irritáció, düh vagy undor, ehhez pedig testi feszültség, pulzusemelkedés, „meneküljek innen” érzés és erős figyelmi beszűkülés társul. Ezért fordul elő, hogy az illető már nem is tud a beszélgetésre, munkára vagy közös étkezésre figyelni, mert minden idegrendszeri erőforrása a triggerre tapad.

Hány embert érint valójában a mizofónia? A rövid válasz az, hogy valószínűleg gyakoribb, mint sokan gondolják, de a pontos arányt még nem tudjuk biztosan. Ennek oka, hogy a kutatók nem mindig ugyanazzal az eszközzel mérik a mizofóniát, és nem ugyanazt tekintik klinikai szintnek. A kezdet gyakran gyermekkorra vagy kora serdülőkorra esik. A 575 megerősített esetet vizsgáló amszterdami mintában az átlagos kezdeti életkor 13,17 év volt, a tünetek 93%-ban fokozatosan indultak, és a klinikai interjúk krónikus lefolyásra utaltak. Az Egyesült Államok reprezentatív mintájában a klinikailag jelentős tüneteket mutató résztvevők arról számoltak be, hogy a tünetek gyakran gyermekkorban vagy serdülőkorban kezdődtek, tartósak maradtak, és legalább egy életterületen súlyos működési zavart okoztak. Egy reprezentatív amerikai vizsgálatban a felnőttek 4,6%-a felelt meg klinikai szintű mizofóniának, míg egy nagy német felmérés 5% körüli arányt talált (Dixon és mtsai, 2024; Jakubovski és mtsai, 2022; Pfeiffer és mtsai, 2025; Vitoratou és mtsai, 2023).

A mindennapi működésre gyakorolt hatását sokszor alábecsülik. A konszenzusdefiníció is kiemeli a társas kapcsolatok romlását és az izolációt. Ez magyarázza, hogy miért különösen érzékeny téma családi étkezések, nyitott irodák, tanórák vagy a közösségi közlekedés kapcsán.

Hogy mi történik ilyenkor az agyban és a testben, arra több magyarázat is született. A képalkotó kutatások szerint a triggerhangoknál fokozottan aktiválódhatnak azok a rendszerek, amelyek a belső testi állapotok, a jelentőségtulajdonítás és az érzelmi reakciók feldolgozásában vesznek részt. Különösen sokat emlegetik az elülső insulát és a szalienciahálózatot. Más modellek azt hangsúlyozzák, hogy a mizofónia részben tanult, megerősödő reakció is lehet: az idegrendszer egyre gyorsabban felismeri és veszélyjelzésként címkézi az adott mintázatot. Az újabb kutatások pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy nem csak maga a hang számít, hanem a társas kontextus is: ki adja a hangot, milyen helyzetben, mennyire érzem, hogy van kontrollom, és mennyire élem meg a helyzetet határsértőnek vagy betolakodónak (Kumar és mtsai, 2017; Schröder és mtsai, 2019; Berger és mtsai, 2024; Ozuer és mtsai, 2025).

A mizofónia gyakran nem egyedül jelenik meg. Kutatások találtak kapcsolatot szorongásos tünetekkel, hangulati nehézségekkel, OCD-jegyekkel, ADHD-val és egyes mintákban autisztikus vonásokkal is. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a mizofónia „csak” egy másik zavar része lenne. Például egy nagy klinikai mintában az érintettek többségénél nem találtak jelenlegi súlyos pszichiátriai komorbiditást, miközben más vizsgálatok mégis gyakori együttjárást mutattak ki szorongásos és hangulati zavarokkal. A legpontosabb megfogalmazás talán az, hogy a mizofónia önállóan is megjelenhet, de sokszor találkozik más pszichológiai sérülékenységekkel. A mindennapi életben ez munkahelyi nehézséget, családi konfliktusokat, közös étkezések kerülését, kimerülést és szégyent is okozhat (Jager és mtsai, 2020; Rosenthal és mtsai, 2022; Guzick és mtsai, 2023).

Mit lehet tenni? A mai bizonyítékok alapján a legerősebb támogatás a mizofóniára szabott kognitív viselkedésterápiás megközelítések mögött áll. Ez nem azt jelenti, hogy létezik már egyetlen, mindenkinél működő protokoll, inkább azt, hogy a gyakorlatban sokat segíthet a triggerhelyzetek feltérképezése, a szégyen csökkentése, az érzelemszabályozás, a rugalmas megküzdés, a jó kommunikáció és az olyan környezeti alkalmazkodás, amely nem teljes elszigetelődéshez vezet. Egyes új kutatások arra is utalnak, hogy a hanghoz adott jelentés és a vizuális kontextus módosítása csökkentheti a kellemetlenséget, de ez még inkább ígéretes kutatási irány, mint kész terápiás standard (Jager és mtsai, 2021; Mattson és mtsai, 2023; Rosenthal és mtsai, 2023; Mahzouni és mtsai, 2024; Heller és mtsai, 2025). A kognitív viselkedésterápia mellett más megközelítések is ígéretesnek tűnnek. Ilyenek például egyes hangterápiás módszerek, a mindfulness-alapú technikák, relaxációs módszerek.

A legfontosabb üzenet talán ez: ha valakinek a csámcsogás, szipogás vagy kattogás „aránytalanul nagy” reakciót okoz, attól még nem gyenge, nem kényes és nem rosszindulatú. A kutatás még nem ért minden kérdés végére, de már most elég adatunk van ahhoz, hogy a mizofóniát komolyan vegyük, együttérzően beszéljünk róla, és ne bagatellizáljuk el az érintettek élményét (Swedo és mtsai, 2022; Rosenthal és mtsai, 2025; Mattson és mtsai, 2023).

Források:

Swedo, S. E. – Baguley, D. M. – Denys, D. – Dixon, L. J. – Erfanian, M. – Fioretti, A. – Jastreboff, M. M. – Kumar, S. – Rosenthal, M. Z. és mtsai (2022): Consensus Definition of Misophonia: A Delphi Study. Frontiers in Neuroscience, 16, 841816. DOI: https://doi.org/10.3389/fnins.2022.841816

Schröder, A. – Vulink, N. – Denys, D. (2013): Misophonia: Diagnostic Criteria for a New Psychiatric Disorder. PLOS ONE, 8(1), e54706. DOI: https://doi.org/10.1371/journal.pone.0054706

Edelstein, M. – Brang, D. – Rouw, R. – Ramachandran, V. S. (2013): Misophonia: Physiological Investigations and Case Descriptions. Frontiers in Human Neuroscience, 7, 296. DOI: https://doi.org/10.3389/fnhum.2013.00296

Kumar, S. – Tansley-Hancock, O. – Sedley, W. – Winston, J. S. – Callaghan, M. F. – Allen, M. – Cope, T. E. – Gander, P. E. – Bamiou, D.-E. – Griffiths, T. D. (2017): The Brain Basis for Misophonia. Current Biology, 27(4), 527–533. DOI: https://doi.org/10.1016/j.cub.2016.12.048

Schröder, A. – van Diepen, R. – Mazaheri, A. – Petropoulos-Petalas, D. – Soto de Amesti, V. – Vulink, N. – Denys, D. (2019): Misophonia is Associated with Altered Brain Activity in the Auditory Cortex and Salience Network. Scientific Reports, 9, 7542. DOI: https://doi.org/10.1038/s41598-019-44084-8

Kumar, S. – Dheerendra, P. – Erfanian, M. – Benzaquén, J. – Snoeck, C. – Kopell, B. H. – … (2021): The Motor Basis for Misophonia. Journal of Neuroscience, 41(26), 5762–5774. DOI: https://doi.org/10.1523/JNEUROSCI.0261-21.2021

Jager, I. – de Koning, P. – Bost, T. – Denys, D. – Vulink, N. (2020): Misophonia: Phenomenology, Comorbidity and Demographics in a Large Sample. PLOS ONE, 15(4), e0231390. DOI: https://doi.org/10.1371/journal.pone.0231390

Jager, I. – Vulink, N. – van Loon, A. J. M. – Denys, D. (2021): Cognitive Behavioral Therapy for Misophonia: A Randomized Clinical Trial. Depression and Anxiety. DOI: https://doi.org/10.1002/da.23127

Vitoratou, S. – Uglik-Marucha, N. – Hayes, C. – Gregory, J. (2021): Listening to People with Misophonia: Exploring the Multiple Dimensions of Sound Intolerance Using a New Psychometric Tool, the S-Five, in a Large Sample of Individuals Identifying with the Condition. Psych, 3(4), 639–662. DOI: https://doi.org/10.3390/psych3040041

Vitoratou, S. – Hayes, C. – Uglik-Marucha, N. – Pearson, O. – Graham, T. – Gregory, J. (2023): Misophonia in the UK: Prevalence and Norms from the S-Five in a UK Representative Sample. PLOS ONE, 18(3), e0282777. DOI: https://doi.org/10.1371/journal.pone.0282777

Jakubovski, E. J. – Müller, A. M. – Kley, H. K. – de Zwaan, M. – Müller-Vahl, K. M. és mtsai (2022): Prevalence and Clinical Correlates of Misophonia Symptoms in the General Population of Germany. Frontiers in Psychiatry, 13, 1012424. DOI: https://doi.org/10.3389/fpsyt.2022.1012424

Dixon, L. J. – Schadegg, M. J. – Clark, H. L. – Sevier, C. J. – Witcraft, S. M. (2024): Prevalence, Phenomenology, and Impact of Misophonia in a Nationally Representative Sample of U.S. Adults. Journal of Psychopathology and Clinical Science, 133(5), 403–412. DOI: https://doi.org/10.1037/abn0000904

Pfeiffer, E. – Allroggen, M. – Sachser, C. (2025): The Prevalence of Misophonia in a Representative Population-Based Survey in Germany. Social Psychiatry and Psychiatric Epidemiology, 60, 257–264. DOI: https://doi.org/10.1007/s00127-024-02707-0

Rosenthal, M. Z. – Anand, D. – Cassiello-Robbins, C. – Williams, Z. J. – Guetta, R. E. – Trumbull, J. – Kelley, L. és mtsai (2021): Development and Initial Validation of the Duke Misophonia Questionnaire. Frontiers in Psychology, 12, 709928. DOI: https://doi.org/10.3389/fpsyg.2021.709928

Williams, Z. J. – McMahon, K. – Goodman, W. K. – Greenleaf, A. S. – Cassiello-Robbins, C. – Guetta, R. E. – Anand, D. – Rosenthal, M. Z. (2022): The Duke-Vanderbilt Misophonia Screening Questionnaire. Frontiers in Psychology, 13, 897901. DOI: https://doi.org/10.3389/fpsyg.2022.897901

Siepsiak, M. – Śliwerski, A. – Dragan, W. Ł. (2020): Development and Psychometric Properties of MisoQuest—A New Self-Report Questionnaire for Misophonia. International Journal of Environmental Research and Public Health, 17(5), 1797. DOI: https://doi.org/10.3390/ijerph17051797

Mattson, S. A. – D’Souza, J. – Wojcik, K. D. – Guzick, A. G. – Goodman, W. K. – Storch, E. A. (2023): A Systematic Review of Treatments for Misophonia. Personalized Medicine in Psychiatry, 39–40, 100104. DOI: https://doi.org/10.1016/j.pmip.2023.100104

Rosenthal, M. Z. – Shan, Y. – Trumbull, J. (2023): Treatment of Misophonia. Advances in Psychiatry and Behavioral Health. DOI: https://doi.org/10.1016/j.ypsc.2023.03.009

Berger, J. I. – Gander, P. E. – Kumar, S. (2024): A Social Cognition Perspective on Misophonia. Philosophical Transactions of the Royal Society B, 379(1908), 20230257. DOI: https://doi.org/10.1098/rstb.2023.0257

Ozuer, Y. – van den Heuvel, O. A. – Engelhard, I. M. – de Jong, P. J. és mtsai (2025): Understanding the Misophonic Experience: A Mixed Method Study. Frontiers in Psychology. DOI: https://doi.org/10.3389/fpsyg.2025.1493676

Hanna, M. R. – Collins, A. C. – Shan, Y. – Chen, B. – Wang, S. – Rosenthal, M. Z. (2025): Examining the Role of Emotion Regulation, Anger, and Anxiety in Misophonia: A Network Model. PLOS ONE, 20(8), e0329920. DOI: https://doi.org/10.1371/journal.pone.0329920

Henry, J. A. – Theodoroff, S. M. – Zaugg, T. L. – Kendall, C. J. – Norena, A. J. (2022): Sound Tolerance Conditions: Hyperacusis, Misophonia, Noise Sensitivity, and Phonophobia – Definitions and Clinical Management. American Journal of Audiology. DOI: https://doi.org/10.1044/2022_AJA-22-00035